Olyan sok szín létezik a természetben, hogy nehéz eldönteni, hol kezdjem. Vannak olyan nyilvánvaló színek, mint a fák zöldje, az ég kékje és a föld barna színe. De ott van a virágokban a szivárvány összes színe, sőt még azon túl is a mályvától a neonzöldig szinte minden szín, olyanok is amelyeknek nincs emberi neve. És persze ott vannak a kőzetek és ásványok különböző színei is.

Aztán ott vannak az állatok színei, amelyek ugyanolyan változatosak lehetnek. Vannak a madarak és halak élénk színei, az állatok tompa színei, amelyek beleolvadnak a környezetükbe, és egyes rovarok irizáló színei.

És ne feledkezzünk meg a csillagok és a bolygók színeiről sem az éjszakai égbolton. Lehet, hogy távoliak, de nem kevésbé szépek.

Röviden: a természetben mindenhol megtalálhatók a színek, és mindegyik különleges a maga módján.

Aki járt már a magyar Hortobágyon az tudja, hogy a magyar puszta is ezer színnel rendelkezik, ami minden évszakban – sőt minden hónapban más és más.

Az évszakok színei

A téli síkságok színei a növényzet hiánya miatt jellemzően tompák és visszafogottak. A legelterjedtebb színek a barna és a fehér árnyalatai, időnként a madarak vagy más állatok színei. Egyes területeken a síkságot hótakaró boríthatja, ami monokróm megjelenést kölcsönöz a tájnak.

A tavaszi síkságok színei gyönyörű látványt nyújtanak. A fű mélyzöld, a fák kezdenek rügyezni, a virágok pedig épp csak nyílni kezdenek. Süt a nap és ragyogó kék az ég. Tökéletes nap a szabadban lenni és élvezni a friss levegőt. a Hortobágy vizes élőhelyeinek kékje rengeteg vándormadarat is vonz az évnek ebben az időszakában (akárcsak ősszel).